Nóta 8

Csíkországi fenyvesekben

Csíkországi fenyvesekben el hervadtak mind a gyöngyvirágok,
csíkországi falucskákban elfeledtek kacagni a lányok.
Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből,
és azóta bánatosan hallgatnak a gyöngyvirágos erdők.

De még egyszer visszahozzák a sok csíki fehér gyöngyvirágot,
amikor majd egyszer újra székely nótát dalolnak a lányok.
Magyar bakák sapkájukra kitűzik a harmatozó, fehér gyöngyvirágot,
akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok.

 Szabadkai udvaron

Szabadkai udvaron kinyílott a liliom,
szabadkai kislány az én galambom,
törökszekfű, liliom elhervadt az udvaron,
siratja a kis angyalom, galambom.

Ne sírj babám meglátod,
lesz még neked virágod,
hazamegyek s meglocsolom,
s kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.

Ne sírj babám meglátod,
lesz még neked virágod,
mert hazamegyek, s meglocsolom,
aztán kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron

 Szőke Tisza haragjában megáradt

Szőke Tisza haragjában megáradt,
szilaj habja átszakítja a gátat,
haragszik, mert azt végezték felőle,
hogy a magyar az oláhnak, a cseláknak
adjon jussot belőle!

Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja,
nem is lehet, nem is lesz más gazdája,
beszélhetnek akármit is akarnak,
de a Tisza miden cseppje mindörökre
megmarad már magyarnak.

Élt a Maros partján

Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány,
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, dalos ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy vidám, tüzes huszár.

Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg szól egy magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.

Lent a Maros partján árva lett az aranyhajú lány,
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Künn már virág sincsen, a kicsiny kert csupa gyom,
Kinéz a rétre, s a kis szívébe valami fáj még nagyon...

Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
/:Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól egy magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.:/

Szendre báró balladája

Falu végén áll egy tölgyfa magába',
Juhászlegény furulyázik alatta.
Furulyaszó be hallik a faluba',
Nyila ki a Szendre báró ablaka.

Ki is nyílik Szendre báró ablaka,
Kökényszemű kisasszony néz ki rajta.
A kisasszony így sóhajt fel magába':
Miért is lettem Szendre báró leánya?

Szendre báró másnap reggel korássan,
Kivágtat a nagy szendrői pusztába.
Megkérdezi legkedvesebb juhászát:
Nem-e látta az ő kedves leányát?

Báró uram, megmondom az igazat,
A juhászom három napja odavan.
Három napja, amióta odavan,
Talán biz a kisasszony is vele van.

Szendre báró másnap reggel mérgében,
Kivágtat a nagy szendrői erdőbe.
Megtalálja rezgő nyárfa tövében,
Boldogan ül juhászlegény ölében!

Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Minthogy téged a juhásznak adjalak!
Nem bánom én, édesapám, tagadj meg,
Az én szívem a juhászért a hasad meg!

Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják!
Fújja a szél fehér ingjét, gatyáját,
Más öleli Szendre báró leányát.

Szendre báró, fájt-e akkor a szíved,
Mikor azt a juhászlegényt megölted?
Akkor nem fájt, de már mostan meghasad,
Viselem a negyvenkettes rabvasat.

A nagy utcán végigmenni nem merek,
Mert azt mondják fekete gyászt viselek!
Fekete gyász, hófehér a jegykendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm

Maros menti fenyves erdők aljába

Maros menti fenyves erdők aljába
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.

Maros menti fenyves erdők aljába
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sípját, és belefúj
Oly szépen szól harci sípja,
A századot harcra hívja.

Maros menti fenyves erdők aljába
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást

A Maros menti fenyves erdők aljába?
Maros menti fenyves erdők aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van azén kicsi tanyám
Maros menti fenyves erdők aljában.

Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája be hallik a tanyába.

Maros-menti kis temető

Maros-menti kis temető, nóta is van róla,
Ott fogok én megpihenni, ha majd üt az óra.
Szívesen meghalnék szép Erdély országért,
Meg azért a kócos hajó székely barna lányér.

A puskámat ott töröm el a Hargita alján,
Kis szuronyom ott hagyom el kéklő hegyek ormán.
Mindent odaadnék szép Erdély országért,
Meg azért a kócos hajú székely barna lányér.

Nefelejcsből fonjátok meg az én koszorúmat,
A fejfámra tűzzétek fel sastollas csákómat.
Írjátok fejfámra: Meghalt a hazáért,
Meg azért a kócos hajú székely barna lányér.   

Maros vize folyik csendesen

Maros vize folyik csendesen,
Borulj a vállamra kedvesem,
/:Nem borulok, van már nékem szeretőm,
Szüret után lesz az esküvőm.:/

Maros vize folyik csendesen,
Borulj a vállamra kedvesem,
/:Nem borulok, van már nékem szeretőm,
Szüret után lesz az esküvőm.:/

Nem születtél te sem mint én,

Nem születtél te sem mint én, márványköves cifra palotában.
Ott nevelt az édesanyád egy magányos falusi kis házban.
Mégis olyan büszke lettél, mintha selymek közt születtél volna
Mintha néked ez a világ, lábad elé csak virágot szórna.

Ne hidd, hogy a tövis nélkül megterem itt az illatos rózsa.
Ne hidd, hogy a szerelemnek, késő bánat lesz az okozója.
/:Dobd félre a büszkeséged, szeresd azt ki majd meg hal utánad.
Akinek a rózsafáján nem terem már csak tövis és bánat.:/

Száz szál piros rózsát

Száz szál piros rózsát küldöttem tenéked.
Hallgasd meg, hogy milyen szép mesét mesélnek.
Hogyha meghallgattad, küldj vissza egy szálat,
S ha nem szeretsz, akkor dobd el mind a százat.

Zivataros, sötét, csillagtalan éjjel,
Dobd ki a viharba, hadd szóródjon széjjel.
Ha egyszer a szíved nem tudták megvenni,
Szórja szét a szélvész, ne maradjon semmi

Késő minden kisöreg!

Fagyban, közepében a télnek, csókért könyörögtem te néked.
Most már virágos a rét, nem kell szíved, az a jég!
Késő minden kisöreg! Eső után köpönyeg!
Holtig rávetem a szemedre, azt, hogy nem zártál a szívedbe.
/:Most már ne kacsints felém, most már mást szeretek én!
Késő minden kisöreg! Eső után köpönyeg!:/

Irigyelik,hogy én téged szeretlek

Irigyelik,hogy én téged szeretlek,
mit bánom akármit is beszélnek.
Nincsen nálad szebb és jobb a világon,
Érzem,hogy csak te lehetsz a párom.

/:Szívem ennél jobbat nem is tehetne,
Csak azt mondd meg,hogy igazán szeretsz-e?
Nem lesz soha veszekedés mi nálunk,
Bú nélkül éljük majd a világunk.:/
Amióta megigéztél szemeddel,nem bírok a szerelmes szívemmel.

Ha kinyílik a sok virág a réten,elhozlak lakodalmas szekéren.
/:Olyan boldog menyecske lesz belőled,
Hogy arról az unokák is beszélnek.
A gólya is fészket rak ám mi nálunk,
Bú nélkül éljük majd a világunk.:/

Szálldogál a fecske

Szálldogál a fecske, majd visszatér este fészkére,
Mennék én is az én rózsám ölébe.
Nincs oly szép lány, széles e nagy világon,
Kit úgy szeretnének, mint ahogy én téged virágom.

Nem voltam én soha, nem is leszek soha csapodár,
Megmaradok híven az én babámnál.
Nem kell nékem senki megunt babája,
Akármilyen szép is, akármit ígér is, hiába.

Baj van, nagy baj

Baj van, nagy baj az én szívem körül,
Csípje meg a kánya.
Attól tartok, hogy szerelmes vagyok
Egy aranyos lányba.

Hányszor nevetett rám titokba',
Mégsem repül a két karomba,
Ha a kislány hamis,az vagyok magam is,
Csípje meg a kánya.

Ejnye kislány, miért remeg a kezed,
Mért piros az arcod?
Most már tudom, színarany a szíved,
Még ha be sem vallod.

Nem kell tagadni a szerelmet,
Látod én is nagyon szeretlek,
Hiába is nevetsz,tudom te is szeretsz,
Ég a piros arcod.

Badacsonyi kéknyelűt

Badacsonyi kéknyelűt, finom drága jó nedűt ittam este.
Kilenc rajkó hegedült, egy kislány meg beleült az ölembe.
A húr pattant, a csók csattant, a kéknyelű jókedvünket tetézte,
Három éjjel, három nap, nékem meg a páromnak megérte.

Megittunk mi minden bort, ami Badacsonyban volt a pincékbe,
Nem öntöttük kupába, se porcelán pohárba, sem itcébe.
Csapról nyeltük a jó nedűt, az italtól megszomjaztunk csudára,
Három hétig oltottuk, egymást addig csókoltuk utána.

Befogom a lovam

Befogom a lovam,befogom a lovam zöldre festett kiskocsimba,
Elviszem a búzám,elviszem a búzám budapesti gőzmalomba.
Megkérem a lisztes molnárt,őrölje meg a búzámat,
Úgy is más öleli,úgyis más öleli az én kedves galambomat.

Csingilingi csárda, csingilingi csárda fehérre van bemeszelve.
Oda jár a legény, oda jár a legény mulatozni minden este.
Minden lánynak van babája vele mulat a csárdában,
Sej csak az enyém, az a barna legény hervad el a kaszárnyába.

Csitt csak, rózsám, hallod

Csitt csak, rózsám, hallod, micsoda régi nótát hallok.
Sej, haj, dínomdánom, de csuda csárdást penget az én cigányom.
Húzzad primás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.
Hopp hát rózsám, járjad. Perdüljön táncra táncos lábad.
Ég a talpam, tudd meg, míg ez a csárdás járja, dehogy halunk meg.

Húzzad primás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,
Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.

Búzaföldön, dűlőúton

Búzaföldön, dűlőúton megy a lány,
Barna legény lépeget az oldalán.
Ahogy mennek-mendegélnek, ici-pici nyúl
Búza között, az árnyékban félve meglapul.

Szőke kislány, jaj, de régen kísérlek,
Ne izélj már, ülj le mellém, ha kérlek.
De a kislány nem szól semmit, csak irul-pirul,
Két nagy fülét hegyezi az ici-pici nyúl.

Aranykalász bizalmasan integet,
Esti csillag halovány fényt hiteget.
Barna legény szőke kislány derekához nyúl,
Csattan a csók, de már erre megugrik a nyúl.

Asztalomon badacsonyi

Asztalomon badacsonyi,hegyaljai,szomorodni,inni kéne mulatni,
Barna kislány az ölembe,cigány húzza a fülembe,
mégse tudok vigadni.
/:Hé fizető,ugri füles!Boros üveg,sörös üveg,hány van üres?
Egy,kettő,három,négy,öt,hat,hét,hogy a fene egye meg,már
Megint üres minden pohár,Hej!pedig be ihatnék.:/

Böske,Terka,Anna,Panna,Egyik szőke,másik barna,egyik szebb,
mint a másik,

No meg az a pösze Vica,kasszatündér,szobacica,mind a szivemmel játszik.
/:Ki a csuda tartja számon fene tudja,hány lány volt már az én párom?
Egy,kettő,három,négy,öt,hat,hét,verje meg a csillagos ég,
Igazira ha akadnék,mégis megházasodnék.:/

Ég a kunyhó, ropog a nád

Ég a kunyhó, ropog a nád, szorítsd hozzád ezt a barnát.
Míg a barnát szorongatod, azt a szőkét elszalasztod.
Haja cica, kis Katica, mit álmodtál az éjszaka?
Barna rózsám csókolgatott, olyan nagyon szorongatott.

Kis Komárom, nagy Komárom, jaj, de szép lány ez a három,
De szeretném az egyiket, három közül legszebbiket.
Kicsi a lány, nagy a gondja, az anyjának meg se mondja:
Ha nem mondja az anyjának, megmondja a babájának.

Fodrozik a Tisza vize

Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
Nem baj haragudjon,majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül.

Sima már a Tisza vize,fürdik a hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe.
/:Bármit mond is ez a huncut világ,
Szívem egyedül csak téged imád,
Télbe,nyárba,zivatarba csak hű marad hozzád.:/

Hajnalom, csillagom

Hajnalom, csillagom, hogyha látlak kitárul a karom
Jobb karom, bal karom, átölellek ha éppen akarom
Nékem nyílik minden rózsa, szép az élet, víg a nóta
Hajnalom, csillagom csókolj meg hát anyányszor akarom

Hogyha szád csókot ád rózsaszínű köröttem' a világ
Édesem, kedvesem rögtön elhágy' miattad az eszem
Rabja lettem szép szemednek, úgy szeretlek, majd megeszlek
Hogyha szád csókot ád táncra perdül köröttem' a világ

Halljátok cigányok

Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van.
Nótámat játsszátok mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert)
A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok!

Primás! mi tagadás, tele van a szívem nótával.
Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával.
Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok!
Cigányok, barátok, de csuda jó kedvet csináltok!

Csak egy szép lány

Csak egy szép lány van a világon,
Az én kedves rózsám, galambom,
A jó Isten be nagyon szeret,
Hogy énnekem adott tégedet.

Szép virág az égő szerelem,
Piros miként ajkad, kedvesem.
Hej, de annyi mézet nem terem,
Mint pici szád, édes kedvesem.

Ha rám hajtod fürtös szép fejed,
Ha szívemen érzem szívedet,
Akkor tudom, hogy az ég alatt
Csak én vagyok a legboldogabb.

Hat nap óta szól a nóta

Hat nap óta szól a nóta, nem pihentem én azóta,
Átölelve tart a párom, hatnak a fele három,
A pici csókos szádat várom,
Úgyis te leszel a párom.

Félrerúgtam a csizma sarkát,
Elhívattam a zirci vargát,
Üsse jobban rája,
Míg a banda muzsikálja.

Jó a lány, szép a lány

Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár valahány.
Erre néz, arra néz, szava édes, ragadós, mint a méz.
Nem csoda, ha a lány feje megszédül,
És a legény ölébe ül legvégül,
Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár valahány.

Jó a lány, szép a lány, hej, de néha harapós boszorkány.
Oly merész, csókra kész, minden legényt bolondít, megigéz.
Akkor aztán szidja őket rakásra,
Hogy a fején rajta maradt a párta,
Jó a lány, szép a lány, hej, de néha harapós boszorkány.

Kalapomra páros tubarózsát tettem

Kalapomra páros tubarózsát tettem,
Mulatós asszonynak a bolondja lettem.
Ha fülébe csendül a cigány vonója,
Kacagóbb az ajka, tüzesebb a csókja.

A szívünkben dal van, odasúgjuk halkan
A cigánynak minden hajnalban a nótám:
Kalapomra páros tubarózsát vettem,
Mulatós asszonynak a bolondja lettem.

Ha kigyúl az égen a sok esti mécses,
A karomba simul a babám, az édes.
A fehér asztalra szamorodnit kérünk,
Kivirít a rózsa, ahová betérünk.

A szívünkben dal van, odasúgjuk halkan
A cigánynak minden hajnalban a nótám:
Kalapomra páros tubarózsát vettem,
Mulatós asszonynak a bolondja lettem.

NŐI változat:

A kötőmbe bimbós majoránnát szedtem,
Mulatós legénynek a galambja lettem.
Kivirít a rózsa, ahová betérünk,
A fehér asztalra szamorodnit kérünk.

A szívünkben dal van, odasúgjuk halkan
A cigánynak minden hajnalban a nótám:
A kötőmbe bimbós majoránnát szedtem,
Mulatós legénynek a galambja lettem.

Kék a szemed,mint az ég

Kék a szemed,mint az ég,piros ajkad csuda szép galambom.
Cifra,fodros a ruhád,a kapuban várok rád,galambom.
Ha nem jössz ki,ha nem
jössz ki benn maradsz,
De ha kijössz,hogyha kijössz csókot kapsz.
Elvesztem az eszemet s megkérem a kezedet,galambom.

Megmaradt az eszem is,enyém lett a kezed is,galambom.
Bekötöttem a fejed,menyecske lett belőled,galambom.
/:Felépítjük,felépítjük a házunk,
Ring a bölcső,sír a gyerek minálunk.
Kék a szeme,mint az ég,ilyen lesz majd mind a két,galambom.:/

Kukorica,csalán

Kukorica,csalán,csalfa lett a babám,
Pista legyek,ha ez lesz a halálom.
Nem sajnálom,nem én,vagyok olyan legény,
Találok egy tucatot is a nyáron./mert/
/:Aki akar keresni,az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág,nem búsulok tovább,

A virágot ott szedem,hol találom.:/
Kukorica,csalán,elhagyott a babám,
Nem hullatok egy könnyet se miatta.
Rettenetes eset,de sokszor megesett,

Bolond,aki hűtlen párját siratja.
/:Nem leszek én remete a magányba,
Beleszeretek egy másik leányba.
Kukorica,csalán,akad majd egy kislány,
Kinél szívem a párját megtalálja.:

Messze van a nyíregyházi kaszárnya

Házunk előtt bólingató akácfa,
Bánatosan hull a fehér virága.
Fáj a szívem, édesanyám,
Éjjel-nappal gondolok a babámra,
Messze van a nyíregyházi kaszárnya.

Küldöttem a galambomnak levelet.
Megírtam, hogy szolgált ő már eleget.
Jöjjön haza nemsokára, ne várja meg,
Hogy én menjek utána,
Messze van a nyíregyházi kaszárnya

Mindig mondtam, veszedelmes a lány

Mindig mondtam, veszedelmes a lány, reszketni kell tőle,
Ha oly szelíd, mint a kezes bárány, tigris lesz belőle.
Isten tudja csak annak az okát,
Ha asszony lesz kimutatja fogát,
Nem házasodom meg!

Mindig mondtam, veszedelmes a lány, nékem egy se kéne,
Lopva mégis bele-belenéztem egy kislány szemébe.
Isten tudja csak annak az okát,
Egyszerre csak nem reszkettem tovább (oszt)
Így házasodtam meg!

Most kezdődik a tánc

Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc.
Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc.
Gombház sebaj, ha leszakad, leszakad,
Lesz más, amelyik ott marad, ott marad,

Rózsám ha tudnád amit én, amit én,
Ki babája vagyok én, vagyok én!
Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc.
Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc.

Rózsám, de szédül a fejem, a fejem,
Nótával teli a szívem, a szívem,
A vérem is csak muzsikál, muzsikál,
Ki világos virradtig áll a bál.

Nádfedeles kis házikóm

Nádfedeles kis házikóm leégett az éjjel
Míg a babám ölelgettem a vadvirágos réten
A jegykendőm oda égett adjál babám másat
Csókolom a csokra termet édes pici szádat
A jegykendőm oda égett adjál babám másat
Csókolom a csokra termet édes pici szádat

Nád fedeles kis házikóm újra felépítem
Az udvarát rózsafával szépen bekerítem
Piros rózsa fehér rózsa nyílik a kertemben
Sej de azért a legszebb virág a rózsám lesz benne

Fehér rózsa piros rózsa nyílik a kertemben
Sej de azért a legszebb virág a rózsám lesz benne
Nád fedeles kis házikóm újra felépítem
Az udvarát rózsafával szépen bekerítem

Piros rózsa fehér rózsa nyílik a kertemben
Sej de azért a legszebb virág a rózsám lesz benne
Fehér rózsa piros rózsa nyílik a kertemben
Sej de azért a legszebb virág a rózsám lesz benne

Paprika, só, szó ami szó

Paprika, só, szó ami szó
Én vagyok csak tehozzád való
Hű leszek én, csöndes, szerény
Édes rózsám légy hát az enyém

Jöjj ide bátran a karomba,
Nem vagyok rabló a Bakonyba
Paprika, só, szó ami szó
Én vagyok csak tehozzád való

Édesanyám, kedves anyám
Elmék' én a szeretőm után
Mért hiteget, hogyha szeret
Gyógyítsa meg fájó szívemet

Már nekem százszor is megmondta
Eljön a paphoz a templomba
Édesanyám, kedves anyám
Egyszer már csak igaz lesz talán

Páros élet a legszebb a világon

Páros élet a legszebb a világon,
Párosával él a madár az ágon.
Nem bánom én, akármit is beszélnek,
Fülem mellett eleresztem a szélnek,

Őszi szellő ragadd el,
Bánatomat tagadd el, mert
Páros élet a legszebb a világon.
Csak azért se, csak azért se búsulok,

Jó kedvet a pacsirtától tanulok.
Nem bánom én akárhogy lesz ezután,
Terem azért rózsa, szegfű, tulipán.
Dalolok a madárral,
Mosolygok a virággal, de
Csak azért se, csak azért se búsulok.

Sűrű sötét erdő

Sűrű sötét erdő. vékony holdvilág,
Járom az erdőnek gyöngyös harmatát.
Zsivány módon járok, bokros utakon,
Pedig csak szerelmes szívem hordozom.

Harmatos a szűröm, nem sajnálom én,
Harmatos a csizmám, azt se bánom én.
Rövid az éjszaka, azt sajnálom én!
El kell válnunk rózsám, csak azt bánom én.

Szálldogál a fecske

Szálldogál a fecske, majd visszatér este fészkére,
Mennék én is az én rózsám ölébe.
Nincs oly szép lány, széles e nagy világon,
Kit úgy szeretnének, mint ahogy én téged virágom.

Nem voltam én soha, nem is leszek soha csapodár,
Megmaradok híven az én babámnál.
Nem kell nékem senki megunt babája,
Akármilyen szép is, akármit ígér is, hiába.


Túl a Tiszán faragnak az ácsok

Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolások.
/:Eridj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ad-e csókért egy kosár forgácsot.:/

Verje meg az Isten azt az ácsot,
Méreg drágán méri a forgácsot.
/:Kilenc csókot ígértem már érte,
A tizediket ráadásul kérte.:/

Szép a rózsám, nincs hibája

Szép a rózsám, nincs hibája, libe- libe- libegős a járása,
Huncut adta csókos ajka, jaj, de hamis a két szeme járása.
Ne csudálja, ha hibája nincs néki, (hisz)
Én vagyok a szeretője, szívbéli.
Szép a rózsám, nincs hibája, libe- libe- libegős a járása.

Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár,
Mért cicáztál a szívemmel, hogyha úgyis az eszem elvetted már.
A csepegő eresz alá kiállnék,
Érted még a pokolra is sétálnék,
Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár.


Piros alma csüng az ágon
Piros alma csüng az ágon,én meg a rózsámat várom,
/:Olyan édes minden csókja,mintha csupa,csupa cukor volna.:/

Csókot kaptam nem is régen,a babámtól a múlt héten.
/:Olyan édes volt a csókja,mintha csupa,csupa cukor volna.:/

Repül a szán
Repül a szán, búsul a lány,
Fut a fakó, sír a Kató.
A szeretője megy esküvőre,
Lekenyerezte a bírót.
Lányok, lányok ha volna eszetek,
Hej, nem fájna annyit a szívetek,
Mért ne volna csalóka a legény?
Mikor a lány oly könnyen lépre mén

Szabad, szabad, szabad

Szabad, szabad, szabad, minden szívnek szabad szeretni.
Szabad, szabad, szabad, boldogságot szabad keresni.
Szerelemben ne várj soha csodára,
Elébe kell menni és nem utána...
Ne tétovázz sokat (hisz) kell is, nemcsak szabad szeretni.

Szabad, szabad, szabad, akit szeretsz szabad ölelni,
Csókot adni szabad, sőt azt nem is szabad feledni.
Szerelemben bátraké a szerencse,
A szívedre hallgass, ne az eszedre...
Szabad, szabad, szabad, minden szívnek szabad szeretni.

Szőke kislány, csitt, csitt, csitt!
Szőke kislány, csitt, csitt, csitt!
Hallgass édes egy kicsit!
Rózsabimbó pattan,
Három a csók csattan.
Csitt, csitt, csitt! (galambom) Egy kicsit!

Szőke kislány, csitt, csitt, csitt!
Repüljünk csak egy kicsit!
Viseld magad szépen,
Fenn vagyunk az égben.
Csitt, csitt, csitt! (galambom) Egy kicsit!

Szeretőt keresek

Szeretőt keresek, szeretőt keresek, vígan élek én is.
Nem bánom a világ, nem bánom a világ, akármit beszél is.
/:Tíz szeretőm legyen, egy nem elég nekem,
Minden ujjamra jusson!
Barna legény vagyok, szeretőt tarthatok,
Van is hozzá jussom. :/

Sír hat az a legény, sírhat az a legény, kinek nincsen párja,
Aki minden este, aki minden este a kapuban. várja.
/: De én nevethetek, tízet hitegetek,
De csak egyet szeretek.
Egy szép barna leány, egy szép barna leány
Szeretője leszek. :/

Van nekem szeretőm egy nehány

Van nekem szeretőm egy nehány, mint az égen a csillag.
Szőke és fekete valahány, mind szemembe kacsintgat.
Haj, de én csak eggyel kezdek ki, a másik lesheti mi lesz a vége?
Szombaton egy kicsit így, meg úgy, hisz nem veszik azt észre.

Van nekem szeretőm egy nehány, mint az égen a csillag.
Szőke és fekete valahány, mind szemembe kacsintgat.
Száz felé nevetek, húsz leányt ölelek, míg egyet szeretek végre.
Szombaton egy kicsit megcsalom, úgysem veszik észre...